Ahogy azt a bemutatkozásban megígértem, a Dzsunzi Music Baráti Társaság barátait a teljesség igénye nélkül, de apránként csepegtetve bemutatom.

Nos, akiről már biztosan hallottatok, mert országszerte ismert a neve: Tóth István és a bemutatkozóban már írtam róla. Ő a mi Pityeszünk, aki nem csak jó barát, hanem a zenekar színpadi hangzásáért is felelős személy.

Nem írhatok sok belső információt, mert az újságírók rögtön rácsapnak és a paparazzik sem kímélik, akkor Őt... Ezért nem csak róla fogok írni. Annyit megkockáztatok, hogy elmondok egy rövid történetet:

Pityesz a Rock Vígkend előtt megismerkedett egy csinos hölggyel, Marcsival. Így a zenekar barátiassága egy fővel növekedett.

Marcsi, ha akarta, ha nem, hallott egy-két Dzsunzi Music produkciót, még a koncerten nem sűrűn játszott dalokból is. Ezek után kérésére eljátszottuk a Makádi Rock Vígkenden az Angyal című dalunkat, melyet Bilisics Atilla barátunk írt, mint annyi sok Dzsunzis dalt.

Atilla a zenekar első énekese volt, most dalszövegeivel, gitártudásával és hangszálaival a Masahiro együttes frontembere.

Nagyon elkanyarogtam és közben sorban írom le a barátokat. Még mielőtt mindenki sorra kerülne, és regény kerekedne eme irományból, gyorsan visszatérek Marcsira.

Ismét bejött a női megérzés, mert a dal elhangzása óta ostrom alá vették házunk táját, hogy az ANGYAL című dal szövegét valahová töltsük fel (a dal a YouTube-on is fellelhető).

Most ez itt fog megtörténni, mert ide fogom másolni:

ANGYAL

A város fölé leszállt az éj.
Vége a dalnak az utca sötét.
Egy hang szól rám a távolból.
Mondd mit vársz még az álmaidtól?

A holdfényben egy árny dalol.
Szerelemről, egy másik dalról.
A lélegzet is fennakad,
Másik oldalon látom önmagam.

Lassú vízként folyik a dal.
A világtól én felém tart.
A csillagok fényében élni kell.
Gyere velem, szálljunk fel!

Ez egy más világ, ezt csak én akarom.
Meg vár a hajnal, ezt csak Neked hagyom.
Rohan az fény a házak mögé, vászon borul a város fölé.
Angyal szállt a város fölé, vállamra rakta súlyos kezét.

Az álom ott volt, utcákon, tereken.
Most már tudom, hogy hiába keresem.
Hiába keresem, hiába keresem.
Hiába keresem, hiába keresem.

A város fölé leszállt az éj. Vége a dalnak az utca sötét.